 |
| Pillanatkép szerkesztés közben |
A bejegyzés címe teljesen jogos kérdés, nagyon eltűntem. Egyszer ugyan frissítettem a blogot, de az is csak holmi helyzetjelentés volt egy módosított dizájnról meg némi információ a Blogger új felületéről. Ennél halottabb nehezen lehetne az oldal. Szóval... mi van velem? Ha már blog, használom úgy, mint egy blogot, vagyis személyes információkat is megosztok (habár eredetileg teljesen professzionális, kizárólag edukációs tartalmat terveztem).
Nem, azt nem fogom leírni, hogy XY vagyok, itt és itt élek, ezt meg azt csinálok éppen, maradjunk a fontosabb dolgoknál. Először a beígért teljes webkurzus, az alapozó tutorial cikkeknél: készülnek. Úgy is mondhatnám, hogy a HTML résszel már a háromnegyedénél járok, de még mindig sok van hátra: rengeteg kiegészítő kód, az elkészült szöveg feltöltése, gyakorló feladatok megírása, segítségek elkészítése. Ha az egész készen van, akkor fogom egyben feltölteni, majd ütemezett módon, naponta (esetleg kétnaponta) teszem közzé. Így annak sem kell sokat várnia, aki valami csoda folytán azonnal belevágna. A HTML-t viszonylag gyorsan lehet gyakorolni.
Minden egyes "leckéhez" készítek négy-négy feladatot, amik megoldását szívesen várom majd. Ehhez rengeteg kérdést kell még megválaszolnom: hová tölthetőek fel az elkészült kódok? Hogyan küldjétek el nekem? Hogyan tegyem én közzé a kiváló megoldásokat? A HTML alapvetően elég unalmas kinézettel rendelkezik, mert minimális formázással jön, később a CSS fogja feldobni. Akkor már az egyéni ízlés és a színkezelés sokat dobhat közel azonos dizájnokon is; addig is kell találnom egy módszert, amivel lényegében ugyanolyan megoldásokat egymástól elkülönítve, valamivel érdekesebben tudom bemutatni. Illetve a kiváló megoldókat hogyan díjazzam? Minden jó megoldás pontot ér, de aki "túlteljesítette a tervet", mit kapjon? Hogyan emeljem ki? Egyik sem egyszerű, és bár vannak ötleteim, keresem a tökéletes megoldást, ami mindenkinek megfelelő. Egyelőre az biztos, hogy senkit sem szeretnék eltántorítani a kódolástól, így az összes eredményt ki fogom emelni valamiképpen. A legkisebb visszajelzés is számít, nem igaz?
A feladatokkal kapcsolatban van egy másik problémám is, amihez egyedi megoldásokra van (és lesz) szükségem: hogyan jelenítsem meg, mi zajlik a kódban? A HTML esetén a végeredményt, ha minden jól alakult, láthatjuk a képernyőn, de maga a kód, a részletek láthatatlanok. Viszont a gyakorláshoz erre van szükségünk, itt lehet hibázni igazán. Ennek a megfelelő és a tanulást segítő megjelenítéséhez szükségem volt pár eszközre, amit nem adnak ingyen a neten, így nekem kellett összehoznom ezeket. Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket, egyikre-másikra (pl. a "HTML-tag megjelenítőre") nagyon büszke vagyok. A munka oroszlánrészét ezeknek a trükköknek a lekódolása jelenti. A másik persze a szöveg megírása, átolvasása, javítása, a feladatok optimalizálása... De a helper-funkciók kiötlése és finomhangolása ennél jóval több időt emésztett eddig fel. Az említett "HTML-elem megjelentővel" majdnem fél órát szenvedtem, mire egyáltalán az alapkoncepció vállalható lett. Az elkészítése is ennyi időbe került.
Szinte hallom: egy óra össz-vissz? Szuzs, kérlek, ha nekem ennyi idő lenne egy dizájnelemet lekódolni, nem állna nyolc megrendelés a postafiókomban! Pedig azért egy óra szenvedés bőven sok egy minimális működő projekthez, csak sajnos egyszerre kismillió dolgot csináltam: haladtam a cikk írásával, szerkesztgettem az addigi helper funkciókat, próbáltam a blog kinézetéhez alakítani mindent, kerestem a neten másoknak már bevált módszereket, és végül, de nem utolsó sorban azon töprengtem, miképp valósítsam meg az egész kis feladatsegítőt. Legyen külön oldal, ahová bemásolhatóak a kódok és ellenőrzi a helyességét? Legyen azonnal megjelenítéssel kombinálva? Írjam én az egészet, vagy használjak meglévő szolgáltatásokat? Mennyire optimalizáljak: minden feladathoz egy egységes helper, vagy feladatonként specializált eszközök? És mikor úgy éreztem, végre megtaláltam, ez lesz az igazi, belefutottam egy olyan problémába, ami miatt kezdhettem előről az egészet. Félig megírt kódot kidobni pedig fáj. Szóval ha csak magát a gépelési részét nézem, talán tíz perc alatt készen voltam, de addig vagy kétszer "Abort mission!" felkiáltással lefújtam az egészet, újrakezdtem, átalakítottam, változtattam a színpalettán (kiderült, hogy a fekete betűk nehezen olvashatók a majdnem fekete háttéren, hát hitte volna valaki?!), megint átalakítottam, megint változtattam a színeken (mert a kék háttéren a kék betűk sem látszottak rendesen), majd megint, megint és megint. Végül megint, hogy passzoljon a blog színvilágához. De csak készen vagyok jópár segítséggel. Mindent a felhasználóért.
Problémát jelentett, és sajnos jelent még mindig a kész cikkek importálása. Itt igazolódik be a régi programozói mondás, hogy inkább gondolkodj az elején tíz perccel többet, mint később szenvedj órákat. Az automatizáció tényleg a lustaság leghatékonyabb és legeffektívebb formája, már sajnálom, hogy túl nagy hévvel vágtam bele a cikkek írásába. Iszom most a levét. Nem gond, alig órák kérdése, hogy végül készen legyek a megoldással, de kénytelen leszek írni hozzá egy kis szkriptet, ami megint csak lassítja a folyamatot (ti. meg kell írni, addig sem a bejegyzésekkel foglalkozom).
Ahogy eddig ezt előadtam, nem tűnt olyan sok időnek, nem? Való igaz, a cikkek írását alig egy hete kezdtem, és azóta komoly hányadát már magam mögött tudhatom. A legtöbb időt a blog dizájnja veszi el.
Az előző cikkben ódákat zengtem Szimy dizájntervéről, és mennyire tetszik. Továbbra is a kedvencem, hiába jelent a kódolása állandó fejfájást, mert még mindig nem vagyok elégedett a megjelenítéssel. Az egészet a nulláról újraírom. Ez pedig embertelen időt emészt fel, és mivel nem elsődleges fontosságú, ezért minden csepp szabadidőmet kitölti a tutorialok írása helyett. Imádok halogatni, azt hiszem, mondtam már. De legalább alakul, még ha nem is látszik (az oldalon biztosan nem, tesztoldalon dolgozom, élőben soha nem változtatunk!), mennyi a befektetett munka. Aztán, mikor azt hittem már nem jöhet rosszabb, mint a Flexbox nyűgjei; a fejlécben is használt betűtípus oprendszerfüggősége; a semmiből egy véletlen ellenőrzés során fejbevágott a tény: az oldalam színpalettája részben sérti a WCAG 2.0-s ajánlásokat, ami miatt látási problémákkal élők esetleg nem tudják elolvasni például a menüt. Ami azért elég kellemetlen, figyelembe véve, hogy napokat töltöttem a blog optimalizációjával.
Kinek a hibája ez? Senkié. Illetve az enyém, hogy nem néztem meg azonnal és nem jeleztem Szimynek, hogy a kék túl világos, sötétíteni kell egy árnyalattal. Most már változtatni... nem tudom. Nekem nagyon tetszik ez így, de ugye nem maradhat ilyen. Vérzik a szívem érte, de árnyékolni fogom. Ettől azonban az egész dizájn megváltozik, mert a színpaletta egyik sarokpontja ez a világoskék. Talán nem lesz feltűnő a változás. A bejegyzés elején a kép például a régi és az új színt is tartalmazza: a régi látható a blogkinézetes résznél, az új pedig a "Contrast Ratio" tesztelő oldalán. De azért jó hír is van: a fő szöveg és a szürke háttér megfelelő.
Összegezve: haladok. Nem olyan sebességgel, mint szeretném, de látható a fény az alagút végén. Dudál.
Nem, azt nem fogom leírni, hogy XY vagyok, itt és itt élek, ezt meg azt csinálok éppen, maradjunk a fontosabb dolgoknál. Először a beígért teljes webkurzus, az alapozó tutorial cikkeknél: készülnek. Úgy is mondhatnám, hogy a HTML résszel már a háromnegyedénél járok, de még mindig sok van hátra: rengeteg kiegészítő kód, az elkészült szöveg feltöltése, gyakorló feladatok megírása, segítségek elkészítése. Ha az egész készen van, akkor fogom egyben feltölteni, majd ütemezett módon, naponta (esetleg kétnaponta) teszem közzé. Így annak sem kell sokat várnia, aki valami csoda folytán azonnal belevágna. A HTML-t viszonylag gyorsan lehet gyakorolni.
Minden egyes "leckéhez" készítek négy-négy feladatot, amik megoldását szívesen várom majd. Ehhez rengeteg kérdést kell még megválaszolnom: hová tölthetőek fel az elkészült kódok? Hogyan küldjétek el nekem? Hogyan tegyem én közzé a kiváló megoldásokat? A HTML alapvetően elég unalmas kinézettel rendelkezik, mert minimális formázással jön, később a CSS fogja feldobni. Akkor már az egyéni ízlés és a színkezelés sokat dobhat közel azonos dizájnokon is; addig is kell találnom egy módszert, amivel lényegében ugyanolyan megoldásokat egymástól elkülönítve, valamivel érdekesebben tudom bemutatni. Illetve a kiváló megoldókat hogyan díjazzam? Minden jó megoldás pontot ér, de aki "túlteljesítette a tervet", mit kapjon? Hogyan emeljem ki? Egyik sem egyszerű, és bár vannak ötleteim, keresem a tökéletes megoldást, ami mindenkinek megfelelő. Egyelőre az biztos, hogy senkit sem szeretnék eltántorítani a kódolástól, így az összes eredményt ki fogom emelni valamiképpen. A legkisebb visszajelzés is számít, nem igaz?
A feladatokkal kapcsolatban van egy másik problémám is, amihez egyedi megoldásokra van (és lesz) szükségem: hogyan jelenítsem meg, mi zajlik a kódban? A HTML esetén a végeredményt, ha minden jól alakult, láthatjuk a képernyőn, de maga a kód, a részletek láthatatlanok. Viszont a gyakorláshoz erre van szükségünk, itt lehet hibázni igazán. Ennek a megfelelő és a tanulást segítő megjelenítéséhez szükségem volt pár eszközre, amit nem adnak ingyen a neten, így nekem kellett összehoznom ezeket. Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket, egyikre-másikra (pl. a "HTML-tag megjelenítőre") nagyon büszke vagyok. A munka oroszlánrészét ezeknek a trükköknek a lekódolása jelenti. A másik persze a szöveg megírása, átolvasása, javítása, a feladatok optimalizálása... De a helper-funkciók kiötlése és finomhangolása ennél jóval több időt emésztett eddig fel. Az említett "HTML-elem megjelentővel" majdnem fél órát szenvedtem, mire egyáltalán az alapkoncepció vállalható lett. Az elkészítése is ennyi időbe került.
Szinte hallom: egy óra össz-vissz? Szuzs, kérlek, ha nekem ennyi idő lenne egy dizájnelemet lekódolni, nem állna nyolc megrendelés a postafiókomban! Pedig azért egy óra szenvedés bőven sok egy minimális működő projekthez, csak sajnos egyszerre kismillió dolgot csináltam: haladtam a cikk írásával, szerkesztgettem az addigi helper funkciókat, próbáltam a blog kinézetéhez alakítani mindent, kerestem a neten másoknak már bevált módszereket, és végül, de nem utolsó sorban azon töprengtem, miképp valósítsam meg az egész kis feladatsegítőt. Legyen külön oldal, ahová bemásolhatóak a kódok és ellenőrzi a helyességét? Legyen azonnal megjelenítéssel kombinálva? Írjam én az egészet, vagy használjak meglévő szolgáltatásokat? Mennyire optimalizáljak: minden feladathoz egy egységes helper, vagy feladatonként specializált eszközök? És mikor úgy éreztem, végre megtaláltam, ez lesz az igazi, belefutottam egy olyan problémába, ami miatt kezdhettem előről az egészet. Félig megírt kódot kidobni pedig fáj. Szóval ha csak magát a gépelési részét nézem, talán tíz perc alatt készen voltam, de addig vagy kétszer "Abort mission!" felkiáltással lefújtam az egészet, újrakezdtem, átalakítottam, változtattam a színpalettán (kiderült, hogy a fekete betűk nehezen olvashatók a majdnem fekete háttéren, hát hitte volna valaki?!), megint átalakítottam, megint változtattam a színeken (mert a kék háttéren a kék betűk sem látszottak rendesen), majd megint, megint és megint. Végül megint, hogy passzoljon a blog színvilágához. De csak készen vagyok jópár segítséggel. Mindent a felhasználóért.
Problémát jelentett, és sajnos jelent még mindig a kész cikkek importálása. Itt igazolódik be a régi programozói mondás, hogy inkább gondolkodj az elején tíz perccel többet, mint később szenvedj órákat. Az automatizáció tényleg a lustaság leghatékonyabb és legeffektívebb formája, már sajnálom, hogy túl nagy hévvel vágtam bele a cikkek írásába. Iszom most a levét. Nem gond, alig órák kérdése, hogy végül készen legyek a megoldással, de kénytelen leszek írni hozzá egy kis szkriptet, ami megint csak lassítja a folyamatot (ti. meg kell írni, addig sem a bejegyzésekkel foglalkozom).
Ahogy eddig ezt előadtam, nem tűnt olyan sok időnek, nem? Való igaz, a cikkek írását alig egy hete kezdtem, és azóta komoly hányadát már magam mögött tudhatom. A legtöbb időt a blog dizájnja veszi el.
Az előző cikkben ódákat zengtem Szimy dizájntervéről, és mennyire tetszik. Továbbra is a kedvencem, hiába jelent a kódolása állandó fejfájást, mert még mindig nem vagyok elégedett a megjelenítéssel. Az egészet a nulláról újraírom. Ez pedig embertelen időt emészt fel, és mivel nem elsődleges fontosságú, ezért minden csepp szabadidőmet kitölti a tutorialok írása helyett. Imádok halogatni, azt hiszem, mondtam már. De legalább alakul, még ha nem is látszik (az oldalon biztosan nem, tesztoldalon dolgozom, élőben soha nem változtatunk!), mennyi a befektetett munka. Aztán, mikor azt hittem már nem jöhet rosszabb, mint a Flexbox nyűgjei; a fejlécben is használt betűtípus oprendszerfüggősége; a semmiből egy véletlen ellenőrzés során fejbevágott a tény: az oldalam színpalettája részben sérti a WCAG 2.0-s ajánlásokat, ami miatt látási problémákkal élők esetleg nem tudják elolvasni például a menüt. Ami azért elég kellemetlen, figyelembe véve, hogy napokat töltöttem a blog optimalizációjával.
Kinek a hibája ez? Senkié. Illetve az enyém, hogy nem néztem meg azonnal és nem jeleztem Szimynek, hogy a kék túl világos, sötétíteni kell egy árnyalattal. Most már változtatni... nem tudom. Nekem nagyon tetszik ez így, de ugye nem maradhat ilyen. Vérzik a szívem érte, de árnyékolni fogom. Ettől azonban az egész dizájn megváltozik, mert a színpaletta egyik sarokpontja ez a világoskék. Talán nem lesz feltűnő a változás. A bejegyzés elején a kép például a régi és az új színt is tartalmazza: a régi látható a blogkinézetes résznél, az új pedig a "Contrast Ratio" tesztelő oldalán. De azért jó hír is van: a fő szöveg és a szürke háttér megfelelő.
Összegezve: haladok. Nem olyan sebességgel, mint szeretném, de látható a fény az alagút végén. Dudál.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése